Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4 megdöbbentő tény a történelemből

2009.08.01

Hány foglyot szabadítottak ki a Bastille ostromakor?

Hetet. A jelenetet ábrázoló lelkesítő festmények alapján könnyű azt hinni, hogy büszke forradalmárok százai tódultak ki onnan az utcákra háromszínű zászlót lengetve. Az igazság az, hogy csupán néhány embert tartottak ott lakat alatt az ostrom idején.



A 13. században épült erőd évszázadokon át börtönként működött. XVI. Lajos idejében főként azokat zárták oda, akiket a király vagy miniszterei parancsára tartóztattak le, összeesküvés vagy felforgató tevékenység vádjával. Híres lakója volt például Voltaire.
Aznap az alábbi hét bebörtönzöttet találták odabent: négy okirat-hamisítót, Comte de Solages-t - akit szexuális eltévelyedésért zártak be -, és két őrültet. Egyikük angol vagy ír férfi volt, Major Whyte-nak hívták, derékig érő szakállt viselt, és Julius Caesarnak képzelte magát.

Ki törte le a Szfinx orrát?

Az egyiptomi piramisok szomszédságában álló 6500 éves Szfinx orrának letörésével többeket is gyanúsítanak. Évszázadokon át több hadsereget és magánszemélyt - köztük briteket, németeket és arabokat - is vádoltak azzal, hogy szándékosan csonkították meg a szobrot, de Napóleont leginkább. Az egyetlen személy, akiről határozottan állíthatnánk, hogy kárt tett benne, egy Sa'im al-Dahr nevű mohamedán dervis volt, akit 1378-ban vandalizmusért meglincseltek.

A brit és a német hadsereg egyik világháborúban sem követett el ilyesmit: 1886-tól kezdve fényképek is bizonyítják, hogy már akkor sem volt orra a Szfinxnek. Ami pedig Napóleont illeti, léteznek olyan rajzok, amelyeket 1737-ben - a császár születése előtt 32 évvel - készítettek, és orr nélkül ábrázolják a Szfinxet. Ennek ellenére az egyiptomi idegenvezetők még ma is azt mondják a piramisokhoz látogató turistáknak, hogy a Szfinx orrát Napóleon lopta el, és magával vitte a párizsi Louvre-ba.



A legvalószínűbb magyarázat azonban az lehet, hogy a puha mészkő, amiből a szobor készült, nem bírta az időjárás és a szél 6000 éves pusztító munkáját, és az orr egyszerűen szétmállott.

Mi történt azokkal, akiket boszorkánysággal vádoltak Angliában?

Többségüket felmentették. Malcolm Gaskill 2005-ben megjelent Witchfinders című könyvében részletesen ír a 17. század boszorkányüldözéseiről. Gaskill azt állítja, hogy az elterjedt hiedelem, amely szerint 1450 és 1750 között ötmillió asszonyt égettek volna meg boszorkányság miatt, erős túlzás. A kort tanulmányozó történészek többségéhez hasonlóan ő is úgy gondolja, a 40 ezres szám közelebb áll a valósághoz, és a kivégzettek negyede egyébként is férfi volt.

Angliában mindössze kétszáz olyan eset ismert, amikor kifejezetten boszorkányság vádjával végeztek ki valakit. Az elítélteknek csaknem a felét felakasztották. A skótok, a franciák, a németek és az itáliaiak megégették boszorkányaikat, de rendszerint előbb póznához kötözve megfojtották őket, és csak azután gyújtottak fel a holttestüket.
Britanniában 1440-től 1650-ig százévenként csupán egy boszorkányt égettek meg, a boszorkányperek háromnegyede a vádlott felmentésével végződött.

Hogy hangzik Tutanhamon átka?

Nem létezik ilyesmi. Az újságírók koholmánya az egész. A történet, amely szerint Tutanhamon átka lesújt mindazokra, akik belépnek sírkamrájába, akkor kapott szárnyra, amikor azt Howard Carter 1922-ben felfedezte, és a Daily Express kairói tudósítója írt róla - később a Daily Mail és a New York Times is lehozta a cikket. A cikk egy olyan, nem létező feliratra hivatkozik, amely így hangzik: azokat, akik belépnek e szent sírba, hamarosan megcsapja a halál szele.

A Carter-expedíció hevében Sir Arthur Conan Doyle, Sherlock Holmes megalkotója - aki köztudomásúlag szintén hitt a mesékben -, már elhintette a szörnyű átok legendájának magvait a sajtó képviselőinek. Amikor Carter támogatója, Lord Caernarvon fertőző szúnyogcsípéstől meghalt néhány héttel azután, hogy kinyitották a sírkamrát, Marie Corelli, a szenzációs bestsellerek írója kijelentette: ő figyelmeztette a lordot, hogy ez történik majd, ha feltöri a pecsétet.
Valójában mindketten egy olyan babonát szajkóztak, amelynek száz évvel azelőtt híre-hamva sem volt. Egy fiatal angol író, Jane Loudon Webb találta ki, és beleszőtte A múmia című, 1828-ban megjelent, rendkívül sikeres regényébe, amelyben egy múmia életre kel, hogy bosszút álljon meggyalázóin.

Howard Carter és Tutanhamon fáraó halotti maszkja


Soha nem találtak egyetlen átkot sem ősi egyiptomi sírokban. Alaposan megvizsgálták azt a huszonhat halálesetet, amelyet állítólagosan Tutanhamon átka okozott, és a tanulmányt 2002-ben jelentették meg a British Medical Journalban. A cikk rámutat, hogy csupán hatan haltak meg a sír megnyitását követő első évtizedben, és Howard Carter, aki nyilvánvaló célpont lehetett volna, további tizenhét évig élt.

A cikk a Tévhitek a nagyvilágról - 200 dolog, amit biztosan rosszul tudsz című könyv alapján készült.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.