Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A végén mi következünk...

2009.07.16

A Természetvédelmi Világszövetség szerint minden eddiginél nagyobb mértékű a fajkihalás a Földön. Az úgynevezett Vörös Könyvben egyre több a súlyosan veszélyeztetett, kihalás szélén álló faj. Állítólag a folyamat most már inkább csak lassítható, de nem állítható meg.

Kép

 

Soha ilyen mértékű fajkihalásra nem volt még példa a Föld létezése során, s ez gyakorlatilag a globális felmelegedésnek, és az élőhelyek pusztulásának – vagyis az embernek köszönhető. Egyes becslések szerint óránként három faj tűnik el végleg a Föld színéről, melyek közül több úgy múlik el, hogy létezéséről sem tudtunk. A folyamat olyan ütemű, amely szinte már megállíthatatlan, s a kérdés inkább csak az: mennyire lehet lelassítani, és vajon a végén mi következünk?

Kép

 

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) által kiadott Vörös Lista azoknak a fajoknak a felsorolását tartalmazza, melyek valamilyen szinten veszélyeztetve vannak a Földön. A lista több kategóriából áll, a nem veszélyeztetett fajoktól kezdve a kipusztult, vagy kihalás szélén álló csoportig minden stádiumot tartalmaz. A listán szereplő 44838 fajból közel 1200-ra már most szinte kihaltként lehet tekinteni, mert vagy természetes élőhelyükön nem lelhetőek fel, vagy már évek óta nem látták egyetlen egyedét sem. A biológusok szerint a kétéltűek harmadát, az emlősök negyedét, és a madarak 12 százalékát a kihalás veszélye fenyegeti. Ha belegondolunk, hogy ráadásul ez a lista csak a ma ismert fajok alig három százalékáról tartalmaz pontos információkat, (mert a többit még vagy nem is fedezték fel, vagy nem ismerik eléggé), a kép még rémisztőbb!

Kép

 

1992-ben egyébként Rio de Janeiroban az ENSZ konferenciát szervezett, melyen a globális környezeti válságról tanácskoztak. Az ott résztvevő országok képviselői (köztük hazánk is) aláírták a Biológiai Sokféleség Egyezményét, melyben célul tűzték ki a Föld élővilágának és természeti értékeinek megőrzését. Akkor, 17 évvel ezelőtt még megállíthatónak tűnt a folyamat. Mostanra azonban a szakemberek egybehangzó véleménye szerint nem sikerült a fajkipusztulások mértékét lecsökkenteni és az élőhelyek megóvásának problémáit megoldani. Ezért az eredetileg 2010-re kitűzött célok, miszerint csökkentsék a Földet fenyegető fajkihalást egyszerűen lehetetlenné váltak.

Kép

A szakemberek szerint a természeti világot érintő válság sokkal súlyosabb és fenyegetőbb probléma, mint a gazdasági válság – mégis keveset hallani róla. Ahogy az is meglepő, hogy a legnagyobb veszélyt jelenleg nem is a globális felmelegedés, hanem a természetes élőhelyek csökkenése okozza. Az ipari termelés, a földterületek kiaknázása, a környezetszennyezés ugyanis még mindig olyan méreteket öltenek, melyekkel a vadon élő állat- és növényvilág képtelen felvenni a harcot. Ez főként a fejlődő országok kizsákmányolására igaz – pont azokra a területekre, ahol még érintetlen őserdők, vizek találhatók.Kép

A brutális folyamatot jól szemlélteti, hogy míg a földtörténeti korok változása közben a normál evolúciós fajkihalás mértéke évi 1-10 faj, addig most évente akár több ezer, tízezer faj tűnik el a Föld színéről évente. Amikor fajkihalásról van szó, az ember hajlamos a kedves delfinekre és az elefántokra gondolni, és eszébe sem jut, hogy a fenti problémák milyen mértékben tizedelik a Föld olyan apró élőlényeit, mint az ízeltlábúak vagy a kétéltűek.

Pedig ezek az élőlények a tápláléklánc első fokát jelentik, s tömeges pusztulásuk igazi láncreakciót indít el. Ha nincsenek bogarak, éhen halnak a madarak, eltűnnek a kisebb ragadozók, majd a nagyvadak, és így tovább. Ami legvadabb álmainkban fordul csak elő, néhány emberöltő múlva akár valósággá is válhat.

Kép

Kép