Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ha mi egyszer busók lehetnénk

2010.02.14

Kép Mohácsi karrierünk törvényszerűen fél órás parkolási kálváriával indul, hiába készültünk fel példásan a parkolási lehetőségekből, de legalább több busót is megfigyelhetünk a szélvédő mögül. Első élményünk a mohácsi földön aztán nem a busókhoz kötődik, hanem a Jobbikhoz, amely a gazdasági válságban is figyel az emberekre, és egy kiürített üzlethelységből mentik meg a nemzetet; az összképet egy Radnóti-idézet egészíti ki egy ház falán.

Magunk mögött is hagyjuk a vasárnap délután különösen undorító pártpolitikát; szerencsére a 150 forintos forralt bor kitűnő a közeli kávézóban, ahol gázpalackok dobják fel az összképet. Sok időnk nincs, mert kezdődik a móka a busóseregek felvonulásával a Koló térről. A tél igazán retteghet, ekkora ellenállással ugyanis talán még sohasem kellett szembenéznie. Az autentikus tél/törökűző busókat kevésbé autentikus, ellenben kétségkívül szemrevaló tiniboszorkányok egészítik ki, a félórán keresztül hömpölygő tömeg pedig egyaránt tartalmaz gyalogos, lovas és motorizált busókat: a legnagyobb sikert egy busótrabant, illetve az egyik szekér hátán díszelgő felirat aratja, miszerint mi akkor ünnepeljük a Valentin napot, mint Amerikában a busójárást. A kereplők hangját sortüzek egészítik ki, amelyeket a menetből meglepetésszerűen felbukkanó huszárok, nemzetőrök abszolválnak.

 
Kép A menettel együtt beérünk a belsőbb részekre, ahol már vadul dübörög a busókapitalizmus a mindenféle javat kínáló utcai árusok áradatával: a kétezer forintba kerülő árpádsávos zászlók és a Nagy Magyarország jelvények még talán bele is férnek, de a 100 forint leszurkolása ellenében igénybe vehető toi-toi-ok már kissé durvák. Látszik, egyszer van egy évben busójárás. A helyieknek így is bejön a történet, bár egyikük kissé sajnálkozik amiatt, hogy nincs tűzijáték, illetve hogy már nem égetnek törököket szimbolizáló szalmabábukat. Hiába, a politikai korrektség megkéri az árát.

A busópláza egyéb érdekességeket is tartogat: álarctól, édességig, lufitól gyyrosig, vagy éppen kínai gagyitól népművészeti remekekig minden megkapni. Egy gyertyakészítő "kreatívnak" nevezett termékeit olyan elánnal reklámozza, mint a teleshoposok, egy bácsi mellette nem sokkal pedig vélhetően eladhatatlan mezőgazdasági termékeket hasznosított, hogy busóbábukat készítsen. Felhasznált hozzá tökmagot, pisztáciát és lopótököt is, persze a legfontosabb rész gyapjúhulladékból készült.

 

Kép A busók által elintézett telet tartalmazó koporsó vízre bocsájtásának megtekintésére esélyünk sincs az óriási tömegben, így inkább egy halászcsárdát keresünk fel, ahol a mai napra speciális étlappal készültek. Van egy olyan sejtésünk, hogy nem lefelé mentek az árak, de a halászlére túl sok panaszunk nem lehet, ráadásul egy idő után már a spájzban vannak a busók. A csárdában eltöltött félóra alatt besötétedik, az utcán pedig igazán beindul az élet: az egyre jobb kedvű busók vidáman visítozó lányokat abuzálnak, egyikük pedig Bogád kolléga videókameráját is célba veszi. A legközelebbi házibuliban busónak öltözünk, talán nagyobb sikerünk lesz az ellenkező nemnél.

 

A főtéren már ég a máglya, van, aki békésen nézi, mások a színpad előtt ropják a táncot a vidám zenére; mi egy darabig lazulunk, majd Pécsnek vesszük az irányt. Az autóig vezető úton még találkozunk egy visszautasíthatatlan ajánlattal, amely busójelmezek vételére vonatkozik; jövőre már busóként térünk vissza.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 stop.hu

 

A mohácsi busójárás 2010 évi hivatalos honlapja: www.mohacsibusojaras.hu/

A busójárás hagyományáról: hu.wikipedia.org/wiki/Bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s

Rosta Endre maszkfaragó népi iparművész honlapja: www.rostaendre.hu/default.asp

Több info: busojaras.lap.hu/